Ki gondolta volna, hogy ilyen rövid a hétvége?? Mert én nem az biztos... Na igen, gondolhatjátok...elérkezett az első napom a suliban. Nane...be kell mennem azon az ajtón??? ÁÁÁ kizárt...én most hazaindulok! -forultam rögtön meg amint megláttam a bejárati ajtót-
—  Hah! Csak szeretnéd! Szerinted miért jöttem veled az első nap? Pont ezért! Nem fogsz vissza fordulni! - mondta Tani
—  Nemááár....én tényleg szívesebben lennék...bárhol MÁSHOL! Nem akarok új ismerősöket, új osztálytársakat...miért nem maradhattam otthon??
—  Az előző sulidban is ezt játszottad?
—  valószínűleg igen.. -gondolkoztam el rajta egy pillanatra, amíg meg nem láttam őt! Igen őt! Azt a srácot aki mellettem állt az évnyitón!! júúúúj *-* köszönjek? ne köszönjek? emlékszik rám? várj...miért emlékezne rám? lényegtelen... köszönök! 
— Szi... -fogta bea számat Tani-
— Csá Ta...Tani, őőő....csáó. - és tovább haladt-
—  Ez most mire volt jó?? köszönni akartam neki :( 
—  nem akartál hidd el nekem...-vágott közbe Tani.
—  mert??
—  mert ez a srác az osztálytársam...és nagyon bunkó egy srác! eleinte én is azt hittem, hogy ó! Tök jófej lehet meg ilyenek...De négy év alatt hidd el...kiismertem, nem jó ember.
—  De neked van barátod -néztem furán — És Sana még jó fej is ráadásul, tök jót beszélgetek vele angolul, és a legviccesebb, hogy magyarok vagyunk :D
— nem úgy értettem! Vagyis...9.be még de érthettem úgy, de túl sokáig voltam vele össze zárva...higgy nekem, és ne menj a közelébe mert megbánod és sírás lesz a vége!
—  aaahogy érzed kapitány. -nevettem fel.
—  na! Nyomás befelé -lökött be az ajtón. 
  És megláttam amit nem akartam...Az iskolát, belülről... Na szép! Most aztán mehetek az új osztályba az új osztálytársaimhoz, az új padomhoz és az új tanáromhoz...biztos nem bírok már vissza fordulni? -Néztem hátra, amint becsukódnak az ajtók. Nem, sajnos nem, szembe kell nézzek vele.
   Beléptem az osztályterembe és mindegyik osztálytársam nagy szemekkel nézett rám, kettővel már találkoztam az évnyitón, ők köszöntek hamarabb, a többiek is tudták hogy jövök, csak azt nem tudták, hogy...én.

— Sziasztok... -köszöntem jóóó halkan ,véletlen se válaszoljanak vagy legyek feltűnő. 
—  Sziiia!!!! :D -köszönt rám mosolyogva az egyik lány. — Te vagy az Emi?? Akiről beszélt az osztályfőnök?? De cukiii!!! mint egy kis cicaa, milyen aranyos vagy! és ez a csat a hajadban! szeretsz divatosan öltözködni?? meglátszik jaaaj egyeleeek meeeg >< -ugrált körülöttem a lány, hát igen...a csat amit nővéremtől kaptam és azért próbálok oda figyelni mit veszek fel, ha már stylist szeretnék lenni, meg amúgy is első napom! ....próbáltam hátrálni...de mind hiába....körül ugrált az a sok ember, azt hiszem egy pillanatra rosszul lettem. Nem akartam nagyon feltűnő lenni...
— háát...nővéremtől kaptam, éés...a jövendőbeli talán munkámat befolyásolja az öltözködésem..de, köszönöm -mosolyogtam a lehető leghihetőbben.
—  Jéé, tényleg aranyos ez a csaj. De durva, a mai világba ilyet sem láttam még. TE EGY MÚZEUMBÓL JÖTTÉL??
— miii? -kérdeztem ledöbbenve. 
— hát..gondoltam egy múzeumból engedtek ki, hogy azért iskolába is járj, ne csak kiállítási tárgy legyél, hogy VALAHOL, VALAMIKOR, igen ! ó igen! LÉTEZETT ilyen lány!! Aki aranyos, kedves, és nem sarkon állós!
— őőő...őőő...őőő...-totál döbbenten néztem rá, szerintem észrevette mert mikor rám nézett elröhögte magát és azt mondta. 
— nyugi, nyugi nem kell félreérteni ez csak pozitívum :D
—  pffft!! Még hogy pozitívum...minek? -szólalt meg hátulról egy hang, na igen ettől a hangtól féltem...minden osztályban van egy olyan lány, aki leszólja az újjat háttérbe állítja mert mégiscsak új, és utálja, nos igen, én is megtaláltam ezt a lányt. Éljen megint..!

   A tanár belépett az ajtón, nem tudom valahogy megnyugodtam..
—  Mindenki üljön a helyére! -szólt jó hangosan, hát...én is próbálkoztam vele. Nem ment. —  Te ne, Emi, te gyere ide mellém. -odamentem. — Gyerekek már meséltem róla, ő az aki a teszten 98 pontot ért el, az új osztálytársatok: Tündér Emili -hurrá...a vezeték nevemet is mondta, és még azt is hogy 98 pontot értem el. MINEK?? ááá....mindenki le fog nézni... te jó ég...én..most haza megyek esküszöm.
—  AZTAAAAAA -ordibálta be az egyik srác. — Hogy sikerült elérned 98pontot?? tanítasz? -szólt a másik. — Na nemár, engem is engem iiiis!!! Miben vagy jó és miben rossz?? -kérdezte az egyik lány.
—  Hát, a nyelveket szeretem, Angol emelt nyelvvizsgám van, és most a Némettel és Spanyollal foglalkozom inkább. És igazából, a matek az amit nagyon utálok és a többi reál tantárgy.
— Ez jó :DD -kiálott az egyik lány, — majd taníthatsz minket is, csak el ne vessz köztünk!!! :D -röhögött fel a jobb szélen ülő srác. őszintén nem tudom mire gondolt...163cm vagyok, nem is alacsony nem is magas...fogalmam sincs, lényegtelen.
— Tanárnő! Tanárnő! -jelentkezett...AZ a lány, aki engem szerintem, nagyon  utál. hurrá.
— Mondd Eve. valami baj van?
—  igen. az a lány. nem kerülhetne másik osztályba? rontja a megszokott levegőt..
— Miért? tisztítja a büdös parfümödet? -ordították be ketten egyszerre
—  Ti mocskok!!! hogy merészelitek??
—  jólvan, csendet gyerekek! Természetesen Emi marad nálunk. Ülj le kérlek szépen a szabad helyre.
 Enyém a bal szélső sor középső padja, pont az ablak mellett ami jól jön angol órán pl. Nézhetem a tesi órát.
Az órákon eléggé figyelmes voltam...amennyire lehetett, leírtam amit kell ezután olvastam, csak akkor néztem fel a könyvből mikor megszólalt a csengő. VÉGRE, haza mehetek. A folyóson még oda jött bemutatkozni két osztálytársam, egész kedvesnek tűntek. Ez az iskola olyan ismeretlen...kicsi a régihez képest de mégis...HARMADJÁRA FORDULOK MEG ENNÉL A TABLÓNÁL!!! Na jó! ki kell jutnom innen Tani vár a suli előtt. Mentem lefele a lépcsőn, és nem figyeltem...valamibe megcsúszott a lábam és zuhantam...
— végem...-mondtam halkan és már nem érdekelt semmi.
— VIGYÁZZ!!! -kiabált egy mélyebb hang, megfogta a derekam és magához húzott ezzel megállítva a zuhanásomat, magához rántott és erősen szorított amíg biztos nem volt hogy stabilak vagyunk. mindketten.
— Kö... -láttam meg azokat a smaragd zöld szemeket, és a világos már már majdnem szőke hajat, és azt a fiút..igen azt..akivel nem kellene szóba állnom.— Köszönöm!!! -kiáltottam el magam, és futottam, amilyen gyorsan csak tudtam, ki a kapuig, ahol Tani várt rám.
— Mi a baj? Miért sírtál? héé?? ennyire rossz volt? jaj te..ölelt át Tani, és én nem tudtam mit kezdjek...elindultunk, de még utoljára vissza néztem, kit láttam engem nézni a folyosó ablakából? Igen őt. A smaragd zöld szemű hercegemet. Végem van.
— Ugye nem álltál szóba azzal a sráccal? mondtam hogy rossz vége lesz, meg fogsz sérülni...nagyon nagyon rossz ember.
— Nem, nem -mentegetőztem, de azt hiszem hiába. Ennek a napnak lőttek, ennek az iskolának is...ennek a szerelemnek is. Kíváncsi vagyok milyen lesz a hetem.